Florina és Faunária
Nyolc önállóan alkotó iparművész kísérlete arra, hogy a műhelye magányából közös kalandra induljon. A téma és a helyszín azonos:a kert. Tér a játékos felfedezésre, ahol önálló alkotásokat, és egymás anyagaival ismerkedve, közös installációt hoznak létre. Ennek az utazásnak az izgalmát a néző is átélheti, ha megtekinti a kiállítást. Gondolataik a kertről: Imádom nyári reggeleken végigjárni kertem növényeit. Ahogy a páfrány kibontja kunkoriságából leveleit, ahogy a pipacs szőrös bimbójából kifakadnak a selymes, tüzes, gyűrött szirmok, mire kisimulnak, előbújnak a finom porzók és a feketén meredező bibe. (Vertel Andrea). Az álmos reggeleken egy bögre kávéval pizsamában bolyongok, töltekezem színekkel, illatokkal, összefolynak gyermekkori kertek: őszirózsák, kardvirágok, kaprok illata, és a mai pázsit zöldje, a kis tó csillanása, tavirózsák (Baranyai Ildikó). Az én kertem az erdő! Együtt élek a természettel, az erdővel, állataival, függönyök nélkül; a kint van bent, a bent kint. Fák, mókusok, vaddisznók, őzek, ló, szamár, kutyák. Bent ugyanez játék formájában.(Fábián Elvira). A kert a nappalim folytatása, életem szerves része, ahova mindenhonnan visszavágyom, ahol otthon vagyok. Ismerem minden szegletét. - A gyomlálás nekem olyan, mint a homokozás a tengerparton, időtlen merengés.(Vácz Anna) A kertben kérdéseket teszek fel a természetnek, és az válaszol. A földre ülök, figyelek, belesimulok, a részévé válok. Az idő múlását a bőrömön érzem. Régi kertemlékeket keltek életre: illatokat, fényeket, szöcskeugrálást, madárrebbenést ültetek.(Vágó Zsófi). Számomra a kert kapu. Átjáró a saját lelkemből az élő valóságba és az életből a saját lelkembe.(Vágó Kata). Munkáimnak hosszú ideig kettős arculata volt. Az organikus világot rögtön egyfajta konstruktivista szemlélet váltotta fel. Ma már értem, mi volt a mozgatórugó, hiszen a természet is ezt a sokszínűséget mutatja. Így érkeztem meg Florinához és Faunáriához. (Fülöp Ildikó).
A kiállítás támogatója: LELOVITS PINCÉSZET VILLÁNY.
06.08. - 07.23.